Ásványvíz vagy nem ásványvíz?

Ha Magyarországon valaki szomjas akkor előbb fog ásványvíz után nyúlni, minthogy a csapból igyon. De mit is nevezünk ásványvíznek? Ásványvíznek nevezzük azokat a vizeket, amelyekben az összes oldott ásványianyag-tartalom literenként legalább 500 mg. De mi lehet ezzel a baj? Miért lehet ez akár az egészségre ártalmas is, annak ellenére, hogy pont egészségmegőrző céllal innánk!?

A kulcs az ásványianyag-tartalomban rejlik. A szervezetnek nyilván szüksége van ásványi anyagokra – ezért is issza boldog-boldogtalan az ásványvizeket – de a legtöbben már nem olvassák el a címkén az ásványi anyagok összetételét. A dolog roppant egyszerű, az ozmózis a kulcs. A sejtjeink az ozmózis-elv alapján működnek, aminek a lényege, hogy a hígabb oldat mindig a töményebb fele vándorol. Vagyis esetünkben, ha a sejtfal elé megérkező folyadék sűrűbb – ásványi anyagban gazdag – mint a sejten belüli, akkor nem történik meg a sejttáplás, a méregtelenítés. És ez a lényeg! A túl magas ásványianyag-tartalmú vizek leterhelik a vesét, a vér besűrűsödhet tőlük és a felesleges ásványianyagok az anyagcserefolyamatok meg nem történte miatt lerakódhatnak a sejteken kívül, megnehezítve ezzel az áramlást, az anyagcserét, elősegítve az öregedést.

Nézzük meg az ÁNTSZ javaslatát egyik szórólapjukról:

„Akik rendszeresen ásványvizet fogyasztanak, azok számára az alacsonyabb ásványianyag-tartalmú vizek fogyasztása a javasolt.

A túlzott ásványianyag bevitel kockázatot is jelenthet.”